Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen!
Végre valami ne tőlünk függjön, ne a jókedvünknek, szerencsénknek, boldogságunknak legyen kiszolgáltatva, hanem legyen: mint a természet.
Mint a napsütés. Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk. Tevékeny részvételünk nélkül az ünnep csak halott forma, merev díszelgés valami előtt, ami tiszteletet érdemel. Az ünnep mint jólneveltség, mint imamalom, mint kötelességtudás, ilyen az az ünnep, amelyből elvesszük személyes tétjeinket. „…lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.” Ez a gondolat szolgáljon mottóul a mai ünnepélyhez. Márai Sándor szavai ezek, akik végig járta azt a forradalmat, amelyről ma megemlékezünk. Sohasem a szavak számítanak az emberek közötti kapcsolatokban, hanem a tettek, a cselekedetek. Kiállás a másikért. Segítségnyújtás embertársainknak. Figyelmesség a szeretett lény felé. Mind – mind olyan cselekedet, amellyel közvetlen környezetünkre hatást tudunk gyakorolni. Ha ez az odafigyelés a másik emberre szélesebb körben is elterjed, akkor talán jobbá tehetjük vele a mai Magyarországot is.
Ezekkel a bevezető gondolatokkal nyitották meg iskolánk 8. osztályos diákjai az 1956 forradalmának és szabadságharcának dicső napjait felidéző ünnepi megemlékezésüket.
