Ma ez a szó: Trianon, a magyar fül számára az igazságtalanságot, keserűséget, s emellett a tehetetlenséget, a tehetetlen szomorúságot jelképezi. Ez uralta a magyar emberek mindennapjait az első világháború utáni időszakban és sokaknál ma is ilyen érzéseket vált ki. Ránk kényszerítettek egy olyan döntést, ami ellen akkor senki nem tehetett semmit.
Ma sem. De egyet viszont mindenképpen megtehetünk, azt, amit Juhász Gyula is megfogalmazott, hogy: mindig gondolunk rá és nem felejtjük el. Megtehetjük és meg is kell tennünk, hogy minden évben ezen a napon összegyűlünk és emlékezünk. Emlékezünk arra, hogy bár minden magyar számára ez egy nagyon fájdalmas nap volt, de bárhogy is akarták, a győztes hatalmak, sem öntudatunkat, sem méltóságunkat, nem tudták földbe döngölni.
A trianoni tragédiára emléknapja, 2010 óta a nemzeti összetartozás napja. A magyarság azóta is emlékezik, őrzi és vállalja büszkén múltját, hagyományait, magyarságát, az elszakított területeken élő magyarokkal való rokonságát. Itt Csornán mi is ennek a magyarságnak egy kicsiny szelete vagyunk, akik csak annyit tehetünk, hogy nem feledünk!
